Költözik a blogom!

Idén ismét Camino-zni megyek "jóból SE árt a sok" jeligére. A korábbi blog.hu -s oldal nem volt kifejezetten felhasználóbarát, így most egy új oldalra költözöm, remélem itt követhetőbb lesz. További erény, hogy már képeket is fogok tudni normálisan a postokhoz adni :)

A jövőhét szombat hajnali indulásig pedig felteszem a tavalyi kalandot, a postokat kicsit átszerkesztve, képekkel kiegészítve.

Ha szeretnéd követni a következő Camino-om kalandjaim, akkor ide kell majd ellátogatnod:
Elvileg van felíratkozási lehetőség, de nem tudom, hogy működik-e rendesen :D

https://setalnimentem.wixsite.com/stlnimentem

Ma Porto varosnezes a program, de esik, meglehetosen. Azert kimereszkedunk a poncsoinkban. Kar, hogy nem szep az ido de legalabb keretet ad a tortenetnek, akkor is esett amikor jottem. Az egesz ut soran csodas volt, halas vagyok erte, hogy vegig a taskamban maradt a poncso. 

Nincs konkret cel vagy terv, az egyik mercadoban reggelizunk, bar elmult tiz ora, meg a legtobb kajalda nincs nyitva, most pakolnak csak ki. Reggeli, aztan kave es az elmaradhatatlan Pastel de Nata. Itt ettem a legfinomabbat. Kaptam tippeket, hogy miket erdemes megnezni, de nem baj, megyunk ahogy jol esik, lehet hozzaszoktunk mar ehhez a letformahoz.

Aztan lesetalunk egy bo fel ora alatt a Duorohoz majd vegig a part menten. Nem mentunk a villamossal de volt ahol felre kellett allni a szuk utcan, hogy el tudjon menni mellettunk. A bevasarlo utcaban csoki kulonlegessegeket kostoltunk (vasaroltunk is), majd ket kis ecuadori csokival felmentunk a katedralishoz. A ter tele volt siralyokkal. Aztan at a Lajos hidon (Ponte Luis I) majd a parkban leultunk egy kis keksszel es sorrel. Itt csatlakozott hozzank Zsolti, aki velunk marad egesz este. Csupasziv srac, igazi kincs. 

Az eso megint eleg durvan rakezdett ezert visszamentunk az alberguebe ahol megismerkedtunk Emivel, az olasz lannyal, aki masnap kezdi az utat jarni. Kivancsi volt mindenre, puffogtak a nagy elet tanacsok, megfejtesek belolunk, mint a gyorstuzelokbol. Rohogtunk ezen is nagyokat. Aztan elokerult egy ukulele es egy gitar, utobbin egy idos nemet holgy jatszott, hallas utan lejatszott barmit. Enekeltunk felszabadultan a bella ciao-tol a me gustas tu-n at mindent is. 

A turabotokat egy idosebb svajci holgynek adtam, nagyon orult nekik, ok is masnap kezdik az utat. Kerdeztem, hogy van-e mindenuk, mondtak, hogy igen, de meg elmennek a Decathlonba turabotot venni. Mondtam, hogy semmikepp, itt van tessek. Kerdeztek, hogy mi az ara, mondtam, hogy semmi, vagyis az ara az, hogy amikor vegeztek, adjak egy masik zarandoknak. Ez igy a termeszetes. A nem hasznalt fuldogoim meg Eminek adtam, mondtam neki, hogy szuksege lesz ra. 

A szallason lakik egy cica, Peregrina, oltari jo fej, egesznap hever es simogatatja magat a zarandokokkal. Mondtam a gazdajanak, hogy elozo eletben zen buddhista lehetett es most kapja erte a jutalmat.

Vacsoraztunk a Mercadoban majd kesoig folytattuk a beszelgetest 4-en a szallason.

Zsolti a bucsuzaskor adott egy oldalt a Caminora felkeszito irasokbol. Kinyomtatta az egeszet, minden nap elolvasott egyet es oda adta valakinek, hatha hasznat veszi, az utolso ketto Lucanal es nalam landolt. Nagyon kedves gesztus es oszinten jol esett. 

Masnap otos keles, pakolas es irany a repter, nagyon idoben vagyunk. Engem egy picit megint elkap a "nemakarokhazamenni" erzes. Ez termeszetes. Barki, akivel beszeltunk, mind igy volt vele. A Camino annyira kulonleges, hogy sose szeretne az ember ha veget erne. Egyreszt azt erzem, hogy igy tudja az ember igazan ertekelni, masreszt, az ut csak most kezdodik:) Amit itt megeltem kell "haza vinnem" es az otthon is lehet ilyen jo.

A szomorusagot egy Oliver nevu kisfiu segiti eluzni. Sokat kell varjunk a gepre, mert kesve erkezik a francia iranyito sztrajk miatt. Oliver mar agitalt ahogy sorban allunk. Az apukajaval mennek haza ketten, Veszprem melle. Elore engedem oket, nem mintha olyan jelentosege lenne, de nagyon megorul neki. Mesel az ovirol, a jatekairol, beszelgetunk az allatokrol, 5 eves. En meg meselek Rozirol, az o jatekairol es allatirol, megmutatom Scarlett parokas kepet, ami az uton is nagyot ment (have you seen my lion?), nagyon tetszik neki. 

Megkerdezte, hogy miert ilyen nagy a taskam, mondtam neki, hogy setalni mentem;). Tetszett neki a kagylo is a tagyon. Az apukaja nagyon elamul, Oliver nem szokott idegenekkel beszelni, sokkal zarkozottabb altalaban. Aranyos volt, megkerdezte, hogy ulunk-e egymas melle a gepen :)

Hihetetlen volt ez az elmult 15 nap. Eletem legnagyobb elmenye, merhetetlenul es elmondhatatlanul halas vagyok, hogy atelhettem mindazt amit az uton kaptam es halasan koszonom azoknak is akik, ezt lehetove tettek szamomra <3 Itt elsosorban Barbira gondolok de masok is segitettek ;)

Koszonom a menetkozbeni kedves uzenetekt is, jol esett, hogy erdeklodtok, hogy kivancsiak vagytok. A konkluziom, hogy mindenkinek felirnam az utat, receptre ;)

Most mar a repulon ulok, nehany ora es ujra otthon, de itt meg nem er veget a kaland. Jovore visszajovok, megcsinalom a Francia utat es folyekonyan fogok beszelni Spanyolul ;) Es mi promesa.

Buen Camino! 

U.i.: koszi Johnny a fuvart a repterrol haza, mondjuk amennyit vartunk, akar haza is gyalogolhattunk volna, csak 13 km ;)

Reggel megvesszuk a jegyeket Lucaval Portoba. Delutan indul csak a busz igy a mai napot meg a tobbiekkel toltjuk, kave 11.-kor, majd 12.00 korul Norbi is elokerul es mar jon a talca sor is. Ahhoz kepest, hogy nem is akartam mar inni, eleg hamar lecsuszik. Meg a kovetkezo is. Ebedelunk, beszelgetunk, jo kis csapat, kb 12 fo verodott ossze, mindenki ismer valakit, valakiket. Norbinak mennie kell, konnyes a bucsu. Kicsit az idojaras is illeszkedik a hangulathoz, idorol idore kisut kicsit, de azert egesznap esik. Mi is ilyenek vagyunk, jo kedvunk van, de benne van mar a levegoben, hogy szetvalnak utjaink.

Aztan szep lassan felbomlik a tarsasag, Mi oten (Luca, egy baratja, en es az irek, John es Eddie) meg koccintunk egy utolsot aztan Lucaval elsetalunk a husz percre levo busz allomasra.

Luca teljes depiben, hogy vege, nekem nincs ilyen, mondjuk amikor megerkeztem a terre, az euforia utan volt egy nagy uresseg erzes, de azt nagyon jo volt a Finisterraban megelni, majd szeliden elengedni. 

Az ut Portoba 4 ora, beszelgetunk vegig, mukodik a digitalis detox. 4 ora az ut es vegig dumalunk, erzetre hamar eltelik az ido. Eleg keson erunk Portoba, nincs szallas foglalva. Elkezdek valami helyet keresni, vegul egy nagyon szuper alberguet sikerul foglalni, nem mi voltunk ott az elso magyarok (akkor epp nem volt ott mas). Elvileg 8-kor zartak volna az irodat, fel kilenckor hivtam oket, es megvartak, meg ugy is, hogy kb 40 perc volt elerni a portoi Nepligetbol. Az ido pocsek, de csak masnap romlott el igazan. 

Az albergue egy romkocsma hangulatat idezi, alteres, nyitott emberek. Mindekozben azonban a hely tele van idosekkel, a haloteremben, ahol aludtunk, csak mi voltunk harmincasok, a tobbiek mind 60+. Zarandok lehet barki, barmikor. Sem eletkorhoz, sem anyagiakhoz nem kotott. 

Masnap is itt fogunk aludni, mert kozel a belvaros es a metro is amivel kozvetlenul ki lehet menni a repterre. Bar ugy terveztuk, hogy inkabb valami maganszallas felet nezunk, en azert orulok, hogy megis egy ilyen kozossegi terbe jottunk. Azonnal kedvencemme valik a hely es a macskaja, Peregrina. 

Mivel keso van, aludni terunk. Jo erzes, hogy mar nem mosunk, ugyis hamar otthon leszunk. Ezen a ponton mar nem okoz gatlast egy kis budos zokni.

Reggel indultam busszal Finisterrabol, az ut kb esemenytelen, kicist beszelgettem mas zarandokokkal. Amikor megerkezem, hivom Norbi, az o szavaival elve, "na szoszi?". Hamar talalkozunk, a katedralistol ket percre vett ki szallast, a kolostorbol kialakitott hotelben. Az olcso szobak egy/ket agyasak, sajat furdovel, reggelivel, 26 euro. Ez alapbol joval tobb, mint egy albergue, de ennyi ido egy kis "luxus" belefer, kiveszek en is egy szobat. Aztan megyunk is, delben kezdodik a zarandokokert tartott mise. Jo volt, a katedralis szep, az oltar nyilvan tulzas de maga az epulet nem. A mise spanyolul, de nem is a szoveg a lenyeg. Hosszu ido utan, ujra aldoztam, nesze neked fujjolas az intezmenyesitett vallasra. A helyzet az, hogy a szertartasokban nagyon hiszek, mindegy, hogy melyik vallas, ha tobb ember, egyutt, egyszerre imadkozik, kantal, medital vagy barmilyen spiritualis tevekenyseget vegez annak hatalmas ereje van. A mise csucspontja, nekem mindeg ez, amikor egymashoz fordulunk, kezet fogunk vagy megoleljuk egymast es azt mondjuk; "legyen koztunk bekesseg, mindenkor". Szerintem ez a mise igazi lenyege, nem is az atvaltoztatas vagy az aldozat.  

Kodos reggel Santiagoban, fel het korul ebredek, rendbeszedem magam, osszepakolok. A tobbiek is magukhoz ternek. Megvettem online a busz jegyet, ma elmegyek Fisterraba, ami a kozepkori Spanyolok szerint a vilagvege, innen a nev (majd kapaszkodom a szelen nyugi, nem esek le). 

Egyutt indulunk el a santiagoi Nepligetbe, a tobbiek Portoba mennek, Jiri meg ma repul haza, Marylin holnap, Kate meg ket hetet tolt Portugaliaban. Buen Camino peregrinos!

A busz allomas kb 25 perc gyalog, furcsa, hogy csak ennyit kell gyalogolni. Komolyan fontolora vettem, hogy gyalog megyek Fisterraba, de az nagyon hajtos lenne, 3x napi 30. Ha lenne meg egy napom, akkor mar beleferne, csak nem maradna ido Portora, amit viszont mindenkepp szeretnek megnezni, mert amikor jottem, egybol elindultam es nem nagyon tudtam korbenezni. 

Fisterraba megerkezve leszallok a buszrol es azonnal a magyar albergue (Albergue Por Fin) van velem szemben, Aranka, a tulaj, kint cigizik. A busz alapesetben nem itt allna meg, de felujitas miatt felkoltoztettek a megallot, epp ide, az albergue ele. Nah, hat akkor a szallas kerdes meg is van oldva. Beszelgetek kicsit Arankaval, majd bent a ket onketessel Bogival es Palival (vagy ahogy a helyiek "egyszerusitik" Bogita y Pablo). Ok is Caminot jart arcok, mindenki tudja es erti, hogy mire gondolok amikor azt mondom, hogy uresseget erzek.

Elballagok a Supermercadoba. Veszek egy csomag spanyol felvagottat, sajtot, egy nagy zold paprikat(kulsore olyan, mint a pritamin de sokkal finomabb), egy darab bageutte-t, egy uveg bort es ket bubis vizet utobbihoz. Az elelmiszer hatarozottan olcsobb, mint otthon, ez mar mashol is feltunt.

A boltbol kierve megkeresem a neten, hogy merre van a Faro de Finisterre (a vilagito torony), mert ott talalom a vilagveget. Mondjuk nagy detektiv munka nem kell hozza, mert csak egy fele lehet menni. :) 

Kicsit meglepodtem, hogy 40 perc gyaloglast ir a google. Aztan azonnal, ahogy az atsuhant rajtam, hogy azt hittem kozelebb lesz, jott a masik gondolat is, hogy ja, de hat ez csak 4 km! Azt fel labon is. 

Ennek megorulve el is indultam, tenyleg fellabon, vagyis bicegve, mert vegul csak kiprobaltam a vizholyag varras magiat, hat, nem lett a kedvencem. Gondoltam biztos en vagyok a hulye es elutasito, adok neki egy eselyt, pedig se hulye, sem elutasito nem akartam lenni, egyszeruen csak belulrol az jott, hogy ez nem kell nekem. Hallgatnom kellett volna magamra, baromira huzodtak a cernak, fajt a jaras. 

Santikalva, mosolyogva lepkedek felfele az uton es piszkosul elvezem. Iszonyat hamar meg lehet ezt a "csoves" letformat szokni. Komfort eleg minimal, de minden mas annyira jo es minden mas, annyira mas :) Kozhely, de tenyleg fejben dol el, ezt haza kell vigyem. 

A toronyhoz felerve sokan vannak, epp sut a nap. Elbicegek egy sziklahoz, leulok, falatozom, leveszem a cipot es kihuzgalom a cernakat. Aztan csak nezem az oceant es probalom megelni az uresseget. A boros uveg is megelheti, az is urul. Lassan eltunnek az emberek, igy mar konyebb nekem is. Becsukom a szemem es hagyom, hogy ne tortenjen semmi. Feltamad a szel, be is borul kicsit, en meg ulok csukott szemmel, elengedem magam, hagyom, hogy a szel legyen a tamaszom. 

Nehany ora mulva lejovok a hegyrol, mar nem bicegek, de ugy jarok, mint egy cowboy, kapaszkodnom kell az ovembe. Bar a tukorben nem latom, hogy fogytam volna, de a gatyam hatarozottan leesik. Pontevedreben talaltam cipeszt akivel lyukat uttethettem volna de a Husvet miatt zarva volt.

 Teljesen kicsereltek, teljesen felszabadult vagyok. Visszamegyek az alberguebe, beszelgetek kicsit Arankaval, majd ujra bolt es ujra egy kis bor, viz es ezuttal egy tabla csoki is, nesze neked hedonizmus.

Elsetalok a "hosszu strandra" (Playa Lagosteria) ez egy hosszu, kb 2-3km-es, feher homokos szakasz, leulok es keverem a froccsot. Csaladosok, kutyasok setalnak, kagylokat gyujtenek, egy szep darabot en is viszek Rozinak. 

Itt is toltok egy kis idot, nem olyan sokat, mint fent voltam. Aztan atmegyek a masik strandra, a "hippie beach"-re (Playa Mar de Fora), allitolag innen a legjobb a naplementet nezni. Het ora utan vagyok valamivel, meg bo ketora van addig. Lecuccolok, leveszem a cipot, zoknit, nadrag szarat es besetalok kicsit az oceanba. Jo hideg volt, az eros szel megmaradt, nem hevulok tul a parton az biztos.

Az ido borult, a nap bebukik egy felho moge. A latvanyossag elmarad, pedig nem volt erdeklodes hianya. Varok meg, mert van olyan, hogy az utolso pillanatban eloszlanak a felhok es aki turelmes megkapja a jutalmat. Hat ez most nem olyan. Nem baj, teszek majd meg egy probat Portoban. 

Az alberguebe 10-kor erek vissza, valtok meg par szot a halotarsaimmal, ausztralok, ok is Portotol mentek, szinten elso Camino, 13 nap alatt jartak vegig.

Reggel visszamegyek Santiagoba, ott is lesz egy napom, aztan Portoban meg egy es utana haza, gyorsabban ment ez mint gondoltam, kar, most hianyzik a gyaloglas. :)

Nagyon koran indulunk, Marylin 6 elott ot perccel felraz, 6.30 korul meg mar lepdelunk. Sotet van de nincs hideg, mint tegnap. Santiago hivatalosan 25.8 km-re van, uccu neki. 

Elhaladunk egy temeto mellett, az osszes sir, egytol egyig fel van viragozva Husvetra. 

Eleg gyorsan haladunk az elejen, viszonylag lapos a terep. Bo ketora utan megallunk egy kavera/narancslere. Marylin eszik is, en nem tudok. 

Inteziv a menet, megjelennek az emelkedok es lejtok is. 

Jol haladunk, kozben enekelunk, magyarul, spanyolul, angolul, bohockodunk, jo kedvunk van. Valahogy aztan a nyelvekre terelodik a szo, en spanyolul tanulok, Marylin magyarul.

Az erdoben kertem 5 perc pihit mert mar nagyon fajt, be is loktem egy ibuprofent(a zarandokok hu baratja). Meg kb 12 van hatra. Aztan megyunk is tovabb. Az utolso 7 km-en lehet roviditeni kb 2.5 felet, en erre szavazok, a peregrina a hecc kedveert a masik utat valasztja. Beerek Santiagoba, a kulvaros teljesen atlagos europai nagyvaros, a lenyeg belul van. Most mar erzem a kimerultseget. Marylin elteved, amig beszelunk en is kicsit, de hamar visszatalalok es megerkezem a terre egyedul. Mar elotte bo szaz meterrel atjar egy emelkedett erzes aztan beerek a terre. Csodalatos a Katedralis (belulrol is). A teren csupa kimerult de nagyon boldog ember. Leterdelek majd lefekszem a kore, hivom Barbit, epp megy otthon a csaladi husvet. Nemsokara utoler o is. Nagy a boldogsag. A ter mellett nem sokkal van az iroda ahol ki lehet valtani a Compostellat, a latinul irt diszoklevelet, amely tanusitja a zarandoklatot. Mikor megkapom, finoman kicsordul a konnyem. Meg nem hiszem igazan el. Miutan vegeztunk, feladok egy kepeslapot Rozinak (jo esellyel en elobb erek haza, mint a lap). Talalkozunk a ket cseh baratunkkal, Kate-tel es Jirivel, egyutt ebedelunk es veszunk ki szallast. Oket meg A Portelban ismertuk meg. Ebed utan a tobbiek elmennek egy Supermercadoba, en maradok pihenni. Aztan egy kis varosnezes es potlom az elmaradt Caipirinha kostolast. 

10 nap telt el azota, hogy elindultam es micsoda tiz nap volt. Azt hiszem ezek az elmenyek orokre megmaradnak. Mostmar csak a jutalom jatek van hatra, meg elmegyek Fisterraba(busszal), majd visszajovok SdC-be es utana Portonak is szanok egy napot mielott hazamennek. 

Porto-Santiago de Compostela, 10 nap, 260km (tenyleges 287-re jon ki, de kiszamolja)

6.10-es keles, 7.23-as indulas, Herbon a mai celpont 27.9km. Nem mennek ennyit de van utitarsam, nem csak a Bela, igy megprobaljuk. 

Sotetben indulunk, aztan lassan lesz egyre vilagosabb. A felszallo kodben elotunik az utat jelzo ko, transzcendentalis a latvany.

Koran indultunk, beszeltuk, hogy jo lenne egy kavet es valami reggelit loni. Hideg is van. Egy kis faluban jut nekunk egy kis kave de reggeli nem igen, ugy dontunk, hogy majd Caldas-ban beterunk valahova, az mar ugyis csak egy ora.

A tav felenel Caldas des Reis-be erunk, itt a termal vizes kutba martjuk faradt labainkat. Eszmeletlen jo erzes. A varoska kozepen egy szabadon allo kis medence, lab fel frissitesre tokeletes. Aztan nem talaltunk semmit sem nyitva igy tovabb indultunk. Meg Caldas elott "valahogy" hozzajutottunk 4 narancshoz, eletemben nem ettem meg ennyire edes es finom citrusfelet.

Volt ma is szint, de nem kibirhatatlan, ebedelni vegul nem alltunk meg. Marylinnek volt egy kis pisztaciaja, azt eszegettuk. Kozben egy kedves nemet hazasparral talalkoztunk, ok iden fejezik be a tavaly elkezdett Caminot. 

Volt egy kis vacilalas, hogy Hebronban megalljunk vagy elmenjunk Padronig. Utobbi nyert. Nekem mar baromira fajtak a talpaim, Bela hangosan ellenkezett, de csak megerkeztunk egy municipal alberguehez. Bementunk, a helyi arc nem volt ott, ket idos olasz zarandok holgy mutatta meg mi merre. A hely felelose azt igerte 6-ra visszajon, addig ha jon valaki majd az olaszok megmutatjak mi a dorges. Hat jo, gondoltuk legyen igy. A 40 fos haloteremben csak az olaszok es mi. Zuhany, majd kajan gondolkodas. Nezegetem a terkepet es egyre gyanusabb nekem a szitu, mondon ez nem lehet Padron, szerintem meg Pontecesuresben vagyunk. Es tenyleg...

Na akkor gyorsan mindent osszepakoltunk, es irany Padron, ami mar csak 2.5km, kb fel ora. A labfejeim ugy megvoltak dagadva, hogy nem akartam vissza eroszakolni oket a cipobe, igy a papucskamban vagtam neki az utnak. Bela ezt mar nem birta tovabb, teljesen kifakadt.

Visszahuztam a budos zoknit es a cipot es beertunk Padronba (mostmar tenyleg). Nem csoda, hogy ures volt a kornyek, mindenki itt volt. Az egesz varosban utcabal, husveti goz kieresztes. Hangos zene, nem tul jozan spanyolok tomege. Elfoglaltuk az utolso agyakat az albergueben, majd a helyi onkiszolgalo mosodaban kimostuk mindenunket, erre mar nagy szukseg volt. Aztan vacsi, nekem lecsuszott harom sor, nem is tudtam enni. 

Nagy jutolam ez a hangulat igy a vege fele.

Ma a tervhez kepest 30.4km sikerult az uton, a valosgaban kb 34km(49e lepes) , meg, hogy a 20 az uj 30...

Santiagoig mar csak 25.4km, eredetileg az gondoltam, hogy 2 etapban hat... azt irtam

mar, hogy meglatjuk?

Nem lett egy nap pihi. Hajt nagyon, hogy egyre kozelebb Santiago. A mai etap 23.4 543 m /-508 szinttel. Meg a varosbol kifele ossze baratkozom Marilynnel, a kolumbiai zarandokkal aki Hamburgban el, korhazi dolgozo, novereknek segit, oket igazgatja. Nem is reg balllagunk az erdoben amikor skot duda szot hallunk. Mennyei. Az erdo kozepen, egy ficko skot dudazik, kozben arul mindenfele Caminos csecse-becset. 

Jo keson, haromnegyed 10-kor indulok csak el a szallasrol, bar a matrac rossz volt, megis nagyot pihentem. Bekenem a labaim a diclofenac kremmel, es a labfejem vazelinnel, ez utobbi nem mentett meg a holyagoktol, de lehet tobb lenne ha nem hasznalnam. Legalabb konnyebb lesz annak akit seggbe rugok. Osszeszedem a ruhaim a szaritorol elkoszonok Leontol es elindulok. Ma 16-22km-et tervezek, Redondolla 32-re van. Eddig minden este es reggel azt mondtam, hogy tuti nem megyek 30-at(...), most is ezt mondom. 

Megalltam Tui utan, rogton a telepules hataraban egy helyes ki kavezo, tele zarandokkal. Foleg Spanyol szo hallatszik, de van egy nemet par is. Fiatal spanyolok egy csoportja nevetgel, van veluk egy kutya is, persze nem birom ki, hogy ne kerdezzem meg, hogy megsimogathatom-e. A kutyus es en hamar megbaratkozunk, elvezi a vakargatast, zarandok lehet o is, mert van szaga. 

Utana erdo es aztan 5-6km ipartelep, na ez tuti nem a legszebb resze az utnak, mar piszkosul unom de elerem O Porrinho hatarat, ahol az ut menten megallok pihenni es ebedelni. Spanyolos a tempo, nem kapkodnak, mar fel oraja varom az etelt, pedig 3-an vagyunk helyen. Mondtam, hogy ebedet szeretnek, mondta, hogy foglaljak helyet. Aztan megkerdezte, hogy mit szeretnek, van csirke, hal, hus(itt nem derult ki, hogy milyen). Mondom akkor legyen a hal. Kicsit kesobb visszajon, a hal elfogyott, nem baj legyen a csirke. Amikor kihozza nem hiszek a szememnek. Egy fel csirke van a tanyeron, sultkrumplival. Also, felso comb, szarny, mell. Hat ezek utan tuti nem megyek meg 15 km-t. 

A "20 az uj 30" mentalitast sikerul felvennem, pontosabban 20,1km :) Veigadana-ban allok meg, az albergue kicsit putri, de nem veszes. Csupa spanyol vesz korul, a haloteremben Don Quijote es huseges tarsa, a savanyu labszag fogadnak. Azt hiszem a "Nem iszom Santiagoig" akciom ma is elmarad, mar csak azert is mert Norbi is erre jon.

Egy oraja uldogelek es pipazom. Kiszamoltam, hogy az ido felenel hol tartok. Az uton 158.8km-t tettem meg a 256.9-bol, azaz 98.1 km van hatra, a tenylegesen gyalog megtett kilometerek szama 174.41

Ma nem gondolkodtam semmin, csak mentem, igy is jo. Holnap nem tudom mi lesz, majd az ut megoldja. Az biztos, hogy nagyon meleg volt ma, az arcom meg van egve, a fulem sebes, lehet megis Farkas Petinek volt igaza es kellett volna egy kalap. Sebaj, legalabb, este konnyen ment a bekkarmolas.