Avagy Zoli menni El Camino

Sétálni mentem

Sétálni mentem

4.nap

Anha-Caminha

2023. április 05. - Zozol

Reggel egyutt indulunk a szallasrol. De hamar szetvalunk, Norbi lemarad, Luca kozepen en meg elore sietek. Mar beszeltunk rola, hogy kulon mennenk, ebben nincs semmi szemelyes, mindenki a maga utjat jarja, jol van ez igy.

Nagyvaroskoban konnyu eltevedni, sokszor nehez a jeleket kovetni, nekem is sikerul a rossz iranyba fordulni igy sokat nem latok Viana do Castelo-bol.

Megalltam a varos szelen egy kavera es vizre, 2.40-ert dupla presszo es fel liter viz, ezek a jo helyek, lepusztult kiskocsma a helyi alkeszekkel, a tulaj is veluk poharazik, 11 ora van. Portugalia nemzeti allata szerintem a macskako lehet, mindenutt az van, meg az erdoben is koves, a temetokben a sirok is mind fedettek.

Napkozben folyamatosan kerulgetjuk egymast egy Del afrikai parral, 13 korul utol erem oket, egyutt ebedelunk. A bal terdem nagyon faj, adnak egy szem cataflamot es bekenem a diclofenac kremmel is.

Setalok az erdoben, no macskako vegre, hallgatom a madarcsicsergest es az oceant. Luca utol er egy ido utan, lassan haladok, sok a szint, faj a terdem. Itt mar tobb dagonya is van amin at kell menni. 

Sose vagyok egyedul, allando tarsaim a vizholyagok, olyanok, mint a zarandok, mar nem ugy, hogy 70% viz, hanem hogy, az egyik jon, a masik megy.

Vegre odaerek Vila Praira de Ancora-ba ahol szeretnek megallni, ez igy is 25km felett, ugy erzem ennyi boven eleg mara. 

A szallason amit kineztem kozoltek, hogy sorry, de tele, menjek mashova. Kozben beszelek WhatsAppon a tobbiekkel, ok uton Caminha-ba. Leulok, felhuzom a terd szoritom, az utolso ket deci vizembe belecsapok egy flektor port es uccu neki. "Csak" 9 km, vegul is a megpusztulas utan ki ne akarna meg ket orat gyalogni.

Leterek a kijelolt utrol, hogy roviditsek, cserebe egy autouton kell mennem. Mellettem 70-el huznak el a portugalok, nehanyuk olyan komolyan veszi a jobbra tartast, hogy belognak a leallo savba ahol bandukolok. Nem volt veszes nagyon, a teherautotol azert bevallom megijedtem kicsit. 

Caminha egy nagyon cuki kisvaros. Bar nem igy terveztem, de elertem ma a Spanyol-Portugal hatart. Holnap meg a Portugal oldalon kell menni, aztan ha marad kraft akkor aterhetek Spanyolorszagba (bar az kicsit eros, kb 36km lenne)

A szallast egy varosi ovoda szuteren reszeben alakitottak ki, igazai tomeg szallas az egyik szobaban 20 ember szinte kozvetlen egymas mellett, en egy kozlekedo folyoson kapok agyat, de legalabb itt csak ketten vagyunk, es nincs hideg. A foneni egy 70+os, parancsolgato banya, en nevetek rajta, de a tobbieket kiakasztja. 

A tervezett 24km helyett 32.6kmt sikerult menni ma(az uton, a valost erre a napra elfelejtettem lementeni). Jo hogy volt meg egy kozos estenk, en meglepoen fittnek erzem magam a zuhany utan (lehet meg ut a flektor), de mozogni azert csak mersekelten tudok. 

Self service mosodaban mosunk, amig megy a program vacsi. Lejar a mosas en visszamegyek, de nem tudom kinyitni a gepet. Fel tiz, para van mert a banya 22.00-kor pontban zarja az ajtot es aztan se ki se be. Felhivom a szamot, jon egy no aki kinyitja. Mint kiderul, nem volt zarva, csak nem huztam meg eleg rendesen. Na jo, tenyleg faradt vagyok.

A bejegyzés trackback címe:

https://setalnimentem.blog.hu/api/trackback/id/tr8618095582

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása