4.30-korul ebredek, mar nem tudok vissza aludni, de bobiskolok. 6,47 indulas, teljes ujrapakolas utan csak remelem hogy nem hagytam ott semmit. A ruhaim nem szaradtak meg, hatizsakra teregettem, flying tigerbol szerzett ruhaszarito kotelre (kosz a tippet Kornel!)
Pirkadat, ocean part, vilagosodik de meg nem jott fel a nap, elottem zarandokok, gyorsabbak mint en, de ez nem verseny, mindenki a maga tempojaban.
Vegtelen szabadsag erzese jar at ahogy hallgatom a robajlast es nezem ahogy a viz es a horizont osszeer majd lassan a felmeno nap fenyeben szetvalik.
Kb egy oraja jarom a fadeszkas osvenyt amikor elhaladok egy zarandok lany mellett, egyedul megy, epp kepet probal kesziteni magarol. Rakoszonok, hogy "Buen Camino!" es o ugyanigy viszonozza. Megyek meg par lepest majd hirtelen megkerdezem, hogy esetleg kivenne-e a vizemet a taskam oldalabol (amugy csak ugy tudok inni, ha felvallra veszem a taskat, ami maceras kicsit).
Miutan ittam egy kortyot segit vissza is tenni a kulacsot majd hirtelen o kerdez engem:
- Could you please take a picture of me?
- Sure, absolutely,- lefenykepezem az Oceannal majd beszedben elegyedunk mikozben folytatjuk az utat.
- Where are you from?- kerdezi
- Budapest, you? - kerdezek vissza
-Oo, en is :D
Kiderult, hogy ugyanazon a jaraton utaztunk, o del korul indult a Katedralistol es vegig a part menten ment. Setalunk egy darabig majd egyszer csak utoler minket Norbi is. Ezutan harman megyunk tovabb az uton es jokat beszelgetunk vegig. Az a jo, ebben a helyben, hogy szabad magadnak lenned, nem kellenek a hetkoznapi klisek es manirok. Mindenki oszinten beszel az eleterol, nincs megfelelesi kenyszer, nincs mesterkeltseg igy kellene ezt otthon is talan.
Mar jocskan benne vagyunk a delutanban, megalltunk egyszer kavezni egyszer meg meginni egy pohar sort, a Ferrari logora hasonlito emblas partmenti helyen. A betu font egyezik, taltos helyett csikohal.
Tobb terv is van mara, Luca Esposendeig menne mert ott van egy nagyon meno szallas, en Agucaduora-t neztem ki, ez utobbi kb 20km az elozo szallastol, Norbi azt mondta "nyaralok, nekem mindegy, lesz ahogy lesz". Birom a lazasagat. Vegul elerunk Agucaduoraba ahol megebedelunk es jobban megnezzuk a szuper szallashelyet, amirol kiderul, hogy Marinhasban van tulajdonkeppen, es meg 17km onnan :).
Ebed utan tovabb indultunk, ugy ereztem, hogy van meg bennem es meg csak fel harom korul van amugy is, meglatjuk meddig erunk. Sokat nevettunk, a kovetkezo celkituzes Fao lett volna de Apúliaba erve mar mindenki faradt.
A legjobb dontes volt itt megallni, a szallas baromi jo, ket emelet, az elso tele van, a masodikon csak mi vagyunk. Fel het korul jarunk, 2 percre van egy supermercado ahol veszunk ket uveg bort, savas vizet, humuszt, sos kekszet, en meg lottem egy leertekelt, hatalmas lagysajtot amit vacsira a mikroban megolvasztunk (Barbinak is bejott volna ;) ).
Van mosogep (2 eur) es szaritogep (5 eur) osszedobjuk a holmink es mindent kimosunk. Majd a kozos helyisegben vacsorazunk, szenvedunk es hatalmasokat rohogunk. Az allapotunkon, az olvadt sajton, ami igen rutul nez ki, de nagyon finom, olyan mintha ezer eve ismernenk egymast. Bar a szallas nagyon jo, az agyak eleg pocsekak, teljesen kifekudt matracok, nyikorgo agykeretek, de nem panaszkodom, ezen a ponton ez is jo, bar az ejszaka nem pihenteto.
Kicsit erosre sikerult ez a mai nap, az uton 27.1km-t tettunk meg, az eltevedesekkel egyutt, en
a mai nap 35-ot.
Ui..: Apúliaban bikahere meretu citromok nonek a fakon
