Avagy Zoli menni El Camino

Sétálni mentem

Sétálni mentem

5.nap

Caminha-Tui

2023. április 05. - Zozol

Reggel egyutt hagyjuk el a szallast, reggelizunk, keszitunk egy kepet a parton, elbucsuzunk. A tobbiek piheno napot tartanak, durva volt az elmult nehany nap, en ugy dontok tovabb megyek. Megbeszeljuk, hogy Santiagoban talalkozunk.

Melyponton vagyok. Fizikaliag nem vagyok olyan faradt, de erzelmileg kimerultem. Barbival beszelek egy kicsit, majd felhivom a batyamat is, mert keresett. Jo husz percet beszelunk, kozben ram is jon a siras kicsit, hamar elmulik.

A folyopart menti setanyon bandukolok.

Rozira gondolok, hogy mennyire ragaszkodom hozza, hogy mennyire kapaszkodom bele, de o nem az enyem, nem birtokolhatom, es tudom, hogy egyszer el kell majd engednem es azt is, hogy nem tudhatom mikor. Nem fojthatom meg a szeretettemmel, hagynom kell, hogy o is a maga utjat jarja.

Mikozben erre gondolok, ujra megindulnak a konnyeim.

Mar az erdoben setalok. Nem gondolok semmire, tiszta a tudatom. Hallgatom a szel hangjat, hallom ahogy az ovtaskam cipzarjanak huzajo kopog, hallom a cipom csapodasat a talajon, a nadrag surlodasat. Meditativ allapot. Van egy eleg komoly latomasom, de azt inkabb nem irom ide, ha erdekel, elmeselem szemelyesen. 

 --------------------------------------------------

Kutyaugatasra kijozanodom, eltunik a kep es visszater a valosag, beertem egy faluba es elmult a rossz kedvem, mintha nem is lett volna. Nem tudom mennyi ido telt el es, hogy mennyit jottem. Nem tudom, honnan jottek ezek, de nagy levegot veszek es elengedem.

Tovabbmegyek, husz perccel kesobb egy kis feher kutya szalad ki egy portarol orjongve, szembefordulok vele kihuzom magam es megallok, o csak uvolt, latom hogy fel. Szemben allok vele, ket-harom meter van koztunk. szigoruan nezek ra, nem fenyegetem csak tartom a poziciom.Lassan, de hatarozottan elore helyezem a sulyt a jobb labamra, azonnal osszerezzen es hatral nehany lepest de meg mindig ugat, visszateszem a sulyt, lazitok egy picit a tartasomon de meg mindig nem hagyja abba. Lepek egyet hatra, erre felbatorodik picit es megindulna felem de ebben a pillanatban en ujra kihuzom magam es fele lepek amitol elindul hatra. Bar Portugal a joszag, jol tud magyarul, mert erti mikor a kapu fele mutatok es azt mondom, takarodj a helyedre. Visszamegy es en is gyorsan tovabb megyek.

A terdem ujra fajni kezd de ballagok. Vila Nova de Cerveria vasutallomasan leulok, megmasszirozom a labaim, leveszem a cipot es a zoknit. Megszamoltam, most epp 7 vizholyagom van. 40 percet ulok az allomason, pihenek es ezt a bejegyzest irom. Delutan egy ora volt amikor leultem, lenne egy vonat Valenca-ba, ami 10 perc alatt letudna azt a 14,6km-t ami hatra van odaig. Valenca tuloldalan meg var mar ram Tui es vele Spanyolorszag, szeretnek ott aludni, de az meg 17,7km, ennyit nem erzek mar magamban.

Erot gyujtok es tovabb megyek, nagyon helyes ez a varos. Egy kobor kutya jon szembe, bull tipusu keverek, jegkek szemekkel, csont es bor. Nagyon szomjas, meleg is van, nekem meg van meg egy fel uveg vizem. Probalom megitatni a kutyat, mar epp oda is jonne, de kinyilik egy ajto egy 30 es 40 kozotti portugal no jon ki rajta, csunyan nez ram, valamit mond is es ezzel el is ijeszti a kutyat.

Tovabb indulok, a varosbol kierve ujabb erdei uton megyek. Ma nem nagyon talalkoztam masik zarandokkal, szinte teljesen egyedul vagyok. Szemben furgon robog el, mosolyogva, huvelyk ujjat feltartva kihajol, Bom Caminho! Kialtja, nem birok nem mosolyogni.

Innen mar nagyon nehez mennem, kis telepuleseken at, de meg mindig bo masfel orara Valencatol. 

Leulok egy alacsony kokerites szelere, nyujtok, pihengetek. Jon arra ket fiatal srac egy oreg opel corsaval. Feltartom a huvelyk ujjam (torolkozo a taskamban) ok meg megallnak, en felpattanok es megkerdezem, hogy esetleg nem-e Valence-ba mennek? Mondjak de, uljek be. Beszelgetunk, nagyon jofejek, Ricardo es Paul a nevuk, penzt nem fogadnak el. Mondtam nekik, hogy ha Budapestre jonnek, hivjanak, intezem a fuvart:)

Elvisznek Valenca vegeig, innen mar csak 4 km a Spanyolhon, at a hidon a folyo felett. Az albergue tovabbi 1 km. Itt ketten vagyunk egy 20 agyas teremben Leonnal, a nemet egyetemistaval, aki teljesen kinyirta a labait (honnan ismeros ez?) es most pihen itt majd meg egy napot. Az albergue az eddigi legjobb, lezuhanyzok, mosok es tengeri herkentyu tapast vacsorazok az egyik etteremben. Kozben Leonnal sorozunk is egy kicsit. 

Mai tenylegesen, gyalog megtett tav 30,5 km, 41 ezer lepes. Az utbol ez 33.7km de kb 6,5km volt a stoppolas.

Lehet tenyleg itt maradok egy napot pihenni...

 

A bejegyzés trackback címe:

https://setalnimentem.blog.hu/api/trackback/id/tr9518095586

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása