Ma Porto varosnezes a program, de esik, meglehetosen. Azert kimereszkedunk a poncsoinkban. Kar, hogy nem szep az ido de legalabb keretet ad a tortenetnek, akkor is esett amikor jottem. Az egesz ut soran csodas volt, halas vagyok erte, hogy vegig a taskamban maradt a poncso. 

Nincs konkret cel vagy terv, az egyik mercadoban reggelizunk, bar elmult tiz ora, meg a legtobb kajalda nincs nyitva, most pakolnak csak ki. Reggeli, aztan kave es az elmaradhatatlan Pastel de Nata. Itt ettem a legfinomabbat. Kaptam tippeket, hogy miket erdemes megnezni, de nem baj, megyunk ahogy jol esik, lehet hozzaszoktunk mar ehhez a letformahoz.

Aztan lesetalunk egy bo fel ora alatt a Duorohoz majd vegig a part menten. Nem mentunk a villamossal de volt ahol felre kellett allni a szuk utcan, hogy el tudjon menni mellettunk. A bevasarlo utcaban csoki kulonlegessegeket kostoltunk (vasaroltunk is), majd ket kis ecuadori csokival felmentunk a katedralishoz. A ter tele volt siralyokkal. Aztan at a Lajos hidon (Ponte Luis I) majd a parkban leultunk egy kis keksszel es sorrel. Itt csatlakozott hozzank Zsolti, aki velunk marad egesz este. Csupasziv srac, igazi kincs. 

Az eso megint eleg durvan rakezdett ezert visszamentunk az alberguebe ahol megismerkedtunk Emivel, az olasz lannyal, aki masnap kezdi az utat jarni. Kivancsi volt mindenre, puffogtak a nagy elet tanacsok, megfejtesek belolunk, mint a gyorstuzelokbol. Rohogtunk ezen is nagyokat. Aztan elokerult egy ukulele es egy gitar, utobbin egy idos nemet holgy jatszott, hallas utan lejatszott barmit. Enekeltunk felszabadultan a bella ciao-tol a me gustas tu-n at mindent is. 

A turabotokat egy idosebb svajci holgynek adtam, nagyon orult nekik, ok is masnap kezdik az utat. Kerdeztem, hogy van-e mindenuk, mondtak, hogy igen, de meg elmennek a Decathlonba turabotot venni. Mondtam, hogy semmikepp, itt van tessek. Kerdeztek, hogy mi az ara, mondtam, hogy semmi, vagyis az ara az, hogy amikor vegeztek, adjak egy masik zarandoknak. Ez igy a termeszetes. A nem hasznalt fuldogoim meg Eminek adtam, mondtam neki, hogy szuksege lesz ra. 

A szallason lakik egy cica, Peregrina, oltari jo fej, egesznap hever es simogatatja magat a zarandokokkal. Mondtam a gazdajanak, hogy elozo eletben zen buddhista lehetett es most kapja erte a jutalmat.

Vacsoraztunk a Mercadoban majd kesoig folytattuk a beszelgetest 4-en a szallason.

Zsolti a bucsuzaskor adott egy oldalt a Caminora felkeszito irasokbol. Kinyomtatta az egeszet, minden nap elolvasott egyet es oda adta valakinek, hatha hasznat veszi, az utolso ketto Lucanal es nalam landolt. Nagyon kedves gesztus es oszinten jol esett. 

Masnap otos keles, pakolas es irany a repter, nagyon idoben vagyunk. Engem egy picit megint elkap a "nemakarokhazamenni" erzes. Ez termeszetes. Barki, akivel beszeltunk, mind igy volt vele. A Camino annyira kulonleges, hogy sose szeretne az ember ha veget erne. Egyreszt azt erzem, hogy igy tudja az ember igazan ertekelni, masreszt, az ut csak most kezdodik:) Amit itt megeltem kell "haza vinnem" es az otthon is lehet ilyen jo.

A szomorusagot egy Oliver nevu kisfiu segiti eluzni. Sokat kell varjunk a gepre, mert kesve erkezik a francia iranyito sztrajk miatt. Oliver mar agitalt ahogy sorban allunk. Az apukajaval mennek haza ketten, Veszprem melle. Elore engedem oket, nem mintha olyan jelentosege lenne, de nagyon megorul neki. Mesel az ovirol, a jatekairol, beszelgetunk az allatokrol, 5 eves. En meg meselek Rozirol, az o jatekairol es allatirol, megmutatom Scarlett parokas kepet, ami az uton is nagyot ment (have you seen my lion?), nagyon tetszik neki. 

Megkerdezte, hogy miert ilyen nagy a taskam, mondtam neki, hogy setalni mentem;). Tetszett neki a kagylo is a tagyon. Az apukaja nagyon elamul, Oliver nem szokott idegenekkel beszelni, sokkal zarkozottabb altalaban. Aranyos volt, megkerdezte, hogy ulunk-e egymas melle a gepen :)

Hihetetlen volt ez az elmult 15 nap. Eletem legnagyobb elmenye, merhetetlenul es elmondhatatlanul halas vagyok, hogy atelhettem mindazt amit az uton kaptam es halasan koszonom azoknak is akik, ezt lehetove tettek szamomra <3 Itt elsosorban Barbira gondolok de masok is segitettek ;)

Koszonom a menetkozbeni kedves uzenetekt is, jol esett, hogy erdeklodtok, hogy kivancsiak vagytok. A konkluziom, hogy mindenkinek felirnam az utat, receptre ;)

Most mar a repulon ulok, nehany ora es ujra otthon, de itt meg nem er veget a kaland. Jovore visszajovok, megcsinalom a Francia utat es folyekonyan fogok beszelni Spanyolul ;) Es mi promesa.

Buen Camino! 

U.i.: koszi Johnny a fuvart a repterrol haza, mondjuk amennyit vartunk, akar haza is gyalogolhattunk volna, csak 13 km ;)