Nem lett egy nap pihi. Hajt nagyon, hogy egyre kozelebb Santiago. A mai etap 23.4 543 m /-508 szinttel. Meg a varosbol kifele ossze baratkozom Marilynnel, a kolumbiai zarandokkal aki Hamburgban el, korhazi dolgozo, novereknek segit, oket igazgatja. Nem is reg balllagunk az erdoben amikor skot duda szot hallunk. Mennyei. Az erdo kozepen, egy ficko skot dudazik, kozben arul mindenfele Caminos csecse-becset.
Tovabb haladva atmegyunk kis falvakon, itt szerencsere nem divik a portugal macskako divat.
Az uton tobbszor is lattam maganyosan legeleszo lovakat, mindet meg akartam simogatni. A mai nap, egy lo, epp az ut menten alldogalt es latszott, hogy van "consent", azaz o is akarja (eskuszom biztos ur, igy volt!). Megsimogattam, megvakargattam, majd elkoszontunk (Gracias buen Caballo!).
Aztan hatra nezek, es ismeros arc jon mogottem, John az, megorulunk egymasnak, kis ido mulva a baratja, Eddie is utol er minket. Pontevedreben kozosen ebedelunk, menetkozben is es ebedkor is nagyokat beszelgetunk. Hihetetlenul jofejek, rutinos arcok, Johnnak a negyedik Caminoja. 53 eves, par hete volt tripla by pass mutete. Mar az ebed vegenel jarunk, amikor egyszercsak megjelenik egy idos, agar kutyalany. Latszik, hogy borzasztoan ehes (a kutyak mindig ehesek, de o tenyleg az volt), es lazan besetal kozenk. Volt nyakorve, de nem volt rajta bileta. Biztos voltam benne, hogy nem kobor, bar szegeny csont es bor. Elovettem a ruhaszarito kotelem(Kosz Kornel ismet!) es abbol porazt keszitve elindultam vele, mert a varosba jovet eljottunk egy allatorvosi rendelo mellett. Elsetaltunk odaig, kozben pisilt, majd kakilt is egy oriasit (szereztem zacskot egy zoldseg-gyumolcs arustol) de aztan a rendelot zarva talaltuk (kosz Siesta!). Kinomban felhivtam a 112-ot. Egy nagyon kedves spanyol no kerdezte, hogy mi a baj, elmondtam neki, hogy nincs vilag vege, de szereztem egy kutyat, akit vissza adnek a gazdajanak. Megadta a pontevedrai rendorok szamat, akiket fel is hivtam. Ok nem beszeltek angolul, az en spanyolom meg hat... A nyelvi nehezsegek vegere ok tettek a pontot, egyszeruen letettek a telefont.
Az etteremmel szemben volt egy allatbolt, bevittem oda, Marilyn tolmacsolt es a boltos hivta a rendoroket. Hamar elokerult a gazda, aki nem volt kifejezetten ketsegbe esve, en viszont nagyon megkonnyebultem, mar azon gondolkoztam, hogy ha minden kotel szakad, hogy viszem haza:)
Pontevedratol meg 10km volt a szallas, amit elozo este lefoglaltam. Egy nagyon laza, nem tul komfortos kis albergue a falu szelen. Azt kell mondjam, ez az eddigi legjobb. 20-an vagyunk egy haloteremben, egyutt vacsoraztunk, egy nagy kozos asztalnal, vino tintot kortyolgatva. A vilag mindenfele nemzetebol jott emberek, egyutt, kozosen, jo kedvel, egyszeruen csodas volt. Halas vagyok ezert az elmenyert, ez az igazi Camino.
Kutyamentessel egyutt, a mai nap az uton 23.4 km, a tenyleges 29.31 km. Befejezem az elmaradt bejegyzeseket es pihenek, mar csak 3 nap Santiagoig.
